Anne L. Green – Eltitkolt múlt

14:23

Már nagyon vártam, hogy Anne legújabb könyvét is elolvassam, amikor először megláttam a borított, tudtam, hogy ez szerelem lesz. Imádom, az új letisztult külsőt és a megszokott, de már kiforrott belsőt. Bizony Anne újra fantasztikus történetet alkotott számunkra.


Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalak száma: 408
Kiadás éve: 2016
www.alomgyar.com/

Megszelídülhet egy vérbeli szívtipró?
„Alexander Cross vagyok, egy veszedelmes és vakmerő csábító, a határtalan gyönyörök legfőbb rajongója. Az erotikus hódításaimat hobbinak tekintem, a kapcsolataimból kizárok minden lehetséges érzelmi kötődést, életem elsődleges célja újabb és újabb nő meghódítása. Szándékaimat sosem titkoltam, éppen ezért nem is értem, mit esznek rajtam olyan nagyon a nők? Tényleg ennyit jelentene a külső? Az előkelőség? A gazdagság? A szép szavak? A szemtelenség valóban lefegyverző lenne? Vagy talán csak a rossz, a bűn, a gonoszság izgalma csalogatja őket?”
De mi történik, ha egy ilyen férfi beleun az addigi egyhangú, felszínes és érzelemmentes életébe és önmaga elszámoltatása közepette véletlenül elüti azt a nőt, aki életében először másképp tekint rá?
Amikor Alex belenéz szépséges áldozata kék szemeibe, minden megváltozik, függővé válik. Megtapasztalja, milyen szeretni, gondoskodni és szeretve lenni. Idővel ráébred azonban, hogy Lexie nem az a nő, akinek hitte, múltja tele van szenvedéssel, titkokkal és fájdalmas rejtélyekkel, ám addigra már késő: elnyeli őt a mély, őszinte érzelem, amit a lány iránt táplál.
Vajon a múlt sötét titkai engedik a fiatal szerelmeseket új életet kezdeni?
Idézetek:
„Eltévedni önmagamtól, biztos állíthatom, olyan, mint egy sötét sikátorban bolyongani.”
„Az élet olyan, mint a zongora. A fehér billentyűk jelentik a boldogságot és fekete billentyűk a szomorúságot. De soha ne feledd, hogy a fehér és fekete billentyűk együtt adják nekünk a dallamot!”
„A boldogság egy szívverésnyi idő csupán, amely a végtelenségig is tarthat. Néha lelassul a világ, és kettőnk szív dobbanását összeköti a szerelem, egymáshoz forrasztja az örökkévalóság”
Gyűjts erőt, dolgozd fel a múltad emlékeit, és jól figyelj, mert ahol eltörtél, ott leszel erős, ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen. Az Igaz Ember nem menekül a múltjától, bármilyen sötét volt is, mert kudarcaiból lesz hatóanyag, vereségeiből diadal – tragédiái érlelik naggyá.”
„Vad küzdelem dúlt a lelkemben, hiszen nincs annál rosszabb, mint várni, anélkül hogy tudná az ember, mi fog történni.”
„– Nagy gáz van – úgy hadart, hogy alig értettem –, nyakig úszom a vízben, ide tudnátok jönni? 
– Milyen vízben? – értetlenkedtem. 
– A magzatvízben – üvöltötte kétségbeesve. – Gyere már, te szerencsétlen! Szülni fogunk, nem érted!? – ordított pánikba esve .

Amikor személyesen találkoztam az írónővel és megkérdezte, hogyan tetszett a könyv, hirtelen csak annyit tudtam válaszolni, hogy nagyon és a három közül ez volt a kedvencem. Azonban itt az ideje, hogy kicsit részletesebben is kifejtsem a véleményem, csak az a baj nem is tudom, hol kezdjem.

Az első, ami megfogott, hogy visszakaptuk a Remény hajnala szereplőit. Én imádom a sorozatokat és az olyan történeteket, amik önállóan megállják a helyüket, de mégis visszaköszönnek benne a régi ismerős szereplők, mert igenis ezek a karakterek hozzánk nőnek olvasás közben és bizony annyira nehéz őket a könyv végével elengedni, így imádom, hogyha újra és újra olvashatok róluk.

Alex karaktere számomra már az írónő első kötetében is felkeltette a figyelmem, miért ne, adott egy szingli, jóképű, nőcsábász és ellenállhatatlan pasi. Ekkor még reménykedsz, ő lesz az, aki végre a tiéd is marad! Komolyabbra véve a szót az ő személye tökéletes volt, hogy most rivalda fényben kerüljön. Alex, a vakmerő és veszedelmes csábító ugyanis ráunt erre az életre és valami másra, valami állandóra vágyik. Már rögtön a könyv elején egy hosszas monológjába csöppenünk, és ezáltal átláthatjuk Alex korábbi életét és azokat a gondokat, amelyek annyira nyomasztják. A másik szereplőnk Lexie, ahogy már megszokhattuk Anne könyveiben, egy határozott és erős nőt kapunk, aki mindennel képes felvenni a harcot, de valljuk be, egy férfi mellett teljesedik ki csak igazán. Azonban Lexie súlyos titkokat rejteget, amelyek az egész életére hatással vannak, és azzal hogy a szerelembe esik, csak egy újabb személyt tesz ki a veszélynek.

Nem mehetek el szó nélkül Aidan mellett, számomra ő volt a kapocs az egész történetben. Nélküle ez a könyv nem lett volna ugyanaz. Ugyanis a család, mint új szereplő lépett be a történetbe. Az írónő nagyon sok meghatározó elemet épített erre, ami kifejezetten tetszett, mert ezzel még közelebb érezhettem a történetet. Az érzelmi szálak még inkább összefonódtak a kis Aidan jelenlétével és erre így volt szükség.

Örültem, hogy a megszokott idézetek nem maradtak el, imádom, ahogy felkészítenek az adott fejezetre és megalapozzák a hangulatát. A történet pedig magával hordozz a szerelmet, az akciókban és fordulatokban gazdag történéseket és a reményt, mert „A reményt senki sem veheti el”. Alex és Lexie részéről is oly igaz ez a rövidke idézet. Alex ugyanis soha nem gondolta, hogy egyszer ő is megtalálja a nőt, aki az igazi Alexander Crosst szereti, míg Lexie esetében a múlt sötét fellege mögül a nap első sugarai törnek utat, hogy végre ő is újra az a nő legyen, aki mindig is lenni akart. Mégis ebben a drámai fordulatokkal megtűzdelt történetben is ott volt a humor, jókor jó helyen, a meglepő fordulatok és persze az elengedhetetlen romantika és erotika, amelyek tökéletes összhangban alkotják meg az élményt, amelyet ez a könyv nyújt.

Csak ajánlani tudom azoknak, akik kikapcsolódásra vágynak, szeretik az érzelmes, szenvedélyes és akciódús könyveket. Köszönöm az Álomgyár Kiadónak és Anne L. Greenek, hogy olvashattam a harmadik regényét is, remélem, még sokról írhatok majd bejegyzést a blogon!

Értékelésem : 
 


You Might Also Like

0 megjegyzés