Jessica Sorensen: The Redemption of Callie & Kayden – Callie, Kayden és a megváltás #2

11:04

Az első rész után tudtam, hogy el kell olvasnom a másodikat is. Így alig vártam, hogy újra részese lehessek Callie és Kayden történetének. Kijelenthetem, hogy a ez a rész is ugyanolyan fantasztikus volt, mint az első.

A sötét titok, amit Kayden hosszú évek óta rejtegetett, végül napvilágra került. Ám ami még ennél is rosszabb, hogy a fiút súlyos testi sértéssel vádolják. Egyedül az óvhatná meg a becsületét, ha Callie elárulná az igazat – Kayden viszont soha nem kérné ezt tőle. Inkább hajlandó megtenni bármit, hogy megvédje őt… még akkor is, ha emiatt le kell mondania az egyetlen lányról, akit valaha szeretett. 
Callie tudja, hogy Kaydenen ismét eluralkodnak a démonai, és kétségbeesetten szeretné megmenteni. Ám ez azt jelenti, hogy szembe kell néznie legsúlyosabb félelmével, és el kell árulnia legfájdalmasabb titkait. A csönd megtörésének puszta gondolata is rémisztő – de nem annyira, mint annak gondolata, hogy örökre elveszítheti Kaydent. 
A szíve mélyén Callie tudja, hogy eljött az idő: neki és Kaydennek el kell felejteniük a múlt fájdalmát. Barátai, Seth és Luke segítségével Callie tervet sző, hogy megmutassa Kaydennek, milyen életük lehetne együtt. De vajon meg tudja győzni, hogy új életet kezdjenek… vagy már késő?

Idézetek:
„Az emberek általában azt látják, amit látni akarnak, de ettől még nem rosszak.”

„A könnyek, a fájdalom, semmi sem számít. Csak dolgok, amiket magamban hordozok, akárcsak a hegeket a testemen. Igaz, mindig is velem maradnak, és emlékeztetni fognak, min mentem keresztül, de ez nem jelenti, hogy meg kell őriznem a fájdalmat. A sebhelyek elhalványulnak, apró jelek maradnak csak a bőrömön. Eredetileg nem voltak ott, és bár megváltoztatják a bőröm kinézetét, azon nem változtatnak, ahogy én élek és létezem.”

„Elképesztő, hogy micsoda ereje van egyetlen mondatnak, pár szónak, néhány betűnek.”

„A fülembe csengnek a szavaik. Soha semmit nem szabad magunkba fojtani. Egészségtelen. Ha ez igaz, akkor én vagyok a világ legbetegebb embere. Érzem, hogy minden felszínre tör bennem. Mindaz, ami vagyok. Amit érzek. Az egész életem. Meg az üresség, ami mindig is uralni fog.”

„Rettegek, hogy kiszabadulhat mindaz, amit elzártam a szívem mélyére, és hogy meg kéne birkóznom vele.”

„A múltat nem lehet elfelejteni. Csak túl lehet lépni rajta.”


                         ˜  ̊  ˜
 Nem volt egyszerű írni már az első részről sem, de most is nagyon nehéz megfogalmazni a gondolataimat, főleg, ha erről a könyvről van szó. Ugyanis a legtöbb szereplőjének van valami a múltjában, ami sötét felhőként lebeg felettük, ezáltal megfertőzve a jelenüket is. Az előző rész drámai végpontja, mindenki számára azt eredményezte, hogy visszafojtott lélegzettel olvasta a folytatás első sorait, hiszen itt derül fény arra, hogy Kaydennek sikerül-e megbirkóznia a saját démonjaival, vagy legyőzik őt.

A legnagyobb bajban a barátok mindig összetartanak. Ez most is így volt, hiszen Callie, Seth és Luke mindent megtesznek, hogy kiszabadítsál Kayden-t a pokolból. Szerettem a történetben, hogy az írónő, mindig közöl velünk apró tényeket, amelyek segítségével, szép lassacskán összerakhatjuk, mi is történt egykor a szereplők múltjában. Ezúttal sok lepel lehull, és végre felszínre kerülnek az igazságok, amelyek egyenesen megdöbbentő erővel hatnak az olvasókra.

Már megbizonyosodhattunk arról, hogy Callie és Kayden egymás lelki társai. A közözzük lévő kapcsolat olyan erős, hogy együtt képesek legyőzni a múlt félelmeit is. A harcuk azonban nehezebbnek bizonyul, mint ahogyan azt várták. Callie viszont egy pillanatra sem adja fel, hiszen tudja, hogy egyetlen személy, akivel képes teljes életet élni az Kayden, de ehhez segítenie kell, hogy együtt legyőzzék a fájdalmakat. Majd tiszta lappal egy új és felszabadultabb életet élhessenek.

A könyvben egyenesen imádom, hogy senki nem tökéletes, és mielőtt azt gondolnátok, hogy túl sok a fájdalom, a bonyodalom, a megmentésre váró fiatal, akkor azt kell nektek mondanom, hogy nem. Minden így tökéletes, ahogyan van. S miért? Mert az élet sem tökéletes, mindenkinek vannak hibái és titkai. A könyv pedig egy rámutatás arra, hogy a tökéletesnek tűnő család, vagy éppen a barát, akit a családod részének hittél, nem más, mint egy nagy hazugság. Az élet ilyen is lehet, és igenis erről is beszélnünk kell, mert ugyanolyan része a világnak.

Amit nekem ez a könyv megtanított, hogy az igazságnak mekkora súlya is van, ugyanis az igazság nem más, mint a megváltás. Hallgatni pedig teher. Nem szabad egyedül megküzdenünk a minket ért fájdalmakkal. Szükségünk van valakire, aki segít, és akivel meg tudjuk beszélni, mert enélkül miden csak egyre súlyosabbá válik. Az igazság pedig nem más, mint a megváltás. S újra megláthattam, hogy a szerelemnek mekkora gyógyító ereje van. Két ember őszinte és feltétel nélküli szerelme, a legnagyobb erő, amellyel egy ember rendelkezhet.

Értékelésem:



You Might Also Like

0 megjegyzés